Szakértők szerint elsősorban a 40–70 négyzetméteres, olcsóbb vagy felújítandó lakások árai mozdulhatnak meg érdemben. Egyes elemzések úgy becsülik, hogy 60–70 ezer ember léphet egyszerre a piacra, ami a kínálati oldalon meglévő szűkösség miatt hirtelen drágulást okozhat. A várakozások 10–20 százalékos áremelkedésről szólnak, amit a lengyel példa is alátámaszt: ott egy hasonló konstrukció fél év alatt okozott ekkora drágulást.

Budapesten a külső kerületekben lehet a legszembetűnőbb az árnövekedés. Ezekben a városrészekben eddig nem érte el az ár a másfél millió forintos négyzetméterárat, de mivel a hitel feltételei szerint ez a felső határ, az ingatlanok ára várhatóan hirtelen ehhez a szinthez igazodik majd. Egyes felmérések szerint a fővárosi lakások mindössze 41 százaléka felel meg a program feltételeinek, vagyis a belső kerületek és a budai oldal szinte teljesen kiesik a körből.

Miközben a kedvezményes hitel valóban segíthet fiatal pároknak vagy kétkeresős családoknak a lakáshoz jutásban, hosszabb távon a kínálati problémákat nem oldja meg. Magyarországon ma átlagosan 226 havi jövedelem kell egy nagyobb lakás megvásárlásához, és az új lakásépítések száma európai összehasonlításban is alacsony. A szakértők szerint a tartós egyensúlyhoz nemcsak kedvezményes hitelekre, hanem bérlakásépítési programokra és a magán- valamint önkormányzati fejlesztések ösztönzésére is szükség volna.

A kereslet felfutása azonban másodlagos hatásokat is hozhat: aki jó áron el tudja adni a programnak megfelelő lakását, piaci hitellel nagyobb ingatlant vagy házat vásárolhat. Ez újabb láncreakciókat indíthat el a piacon. Az albérletpiacon a kereslet átmenetileg csökkenhet, de inkább stagnálásra, mint árcsökkenésre lehet számítani.

Az Otthon Start tehát egyszerre jelenthet „most vagy soha” lehetőséget az első lakásukat kereső fiataloknak, és kockázatot az ingatlanpiac fenntarthatóságára nézve: ha a kínálat nem tudja követni a keresletet, a kedvezményes hitel előnyeit gyorsan elinflálhatja az árrobbanás.

A kérdés inkább az, hogy ki fog-e törni. Az alaszkai tárgyalások előtt a békevágy tetőfokára hágott a piacokon, és ennek megfelelően erőteljes emelkedést láthattunk. A háború azonban nem állt meg, és a várt Putyin–Zelenszkij-találkozó is beláthatatlan távolságba került.

Reális forgatókönyvnek inkább a konfliktus befagyása tűnik. Ez jelenthet békét, tűzszünetet vagy a meglévő frontvonalak mentén kialakuló patthelyzetet. Más forgatókönyvek is léteznek: megszülethet egy békeszerződés, vagy – főleg orosz elképzelésben – az ukrán ellenállás összeomolhat, és az ország újra orosz befolyás alá kerülhet. Ezeket a lehetőségeket azonban rövid távon kis valószínűségűnek tartjuk.

A nyugati energiapiac elvesztése, a százmilliárdos vagyon- és bevételkiesés, a komoly gazdasági károk mind azt mutatják, hogy a gazdasági racionalitás nem volt szempont. Ha a háború magától fagyna be, Oroszország semmit sem kérhetne cserébe, és páriaként maradna évtizedekig. Ezért számukra az a racionális, ha csak akkor egyeznek meg, amikor a háború otthoni költsége már túl magas.

Egy rendezett tűzszünet ezzel szemben lehetőséget teremthet a tartósabb fegyvernyugvásra, ami tőkepiaci szempontból is sokkal kedvezőbb, és elindíthatja Ukrajna újjáépítését. Ukrajna rövid távú feladata ebből a szempontból az, hogy emelje a háború árát az orosz társadalom számára. Erre jó példa az orosz finomítói kapacitások támadása.

Látható az is, hogy a Nyugat stratégiát váltott: a modern fegyverek mellett egyre inkább az ukrán hadiipar támogatására helyezi a hangsúlyt. Ez hosszú távon a nyugati technológiától független csapásmérő képességet ad, és lehetővé teszi az orosz energetikai infrastruktúra támadását a Nyugat közvetlen jóváhagyása nélkül.

Ukrajna nyugati támogatása közben stabilizálódni látszik. A háború befagyása leginkább amiatt várható, mert az orosz vezetés belátja: az ukrán hadsereg nem omlik össze, a nyugati támogatás minimum fennmarad azon a szinten, ami ezt biztosítja, miközben a háború költsége otthon egyre nő, a rendezett tűzszünet gazdasági és katonai előnyei pedig egyre nagyobbak.

Fontos hozzátenni: a folyamat sosem lineáris. Elképzelhető, hogy újabb eszkaláció előzi meg a konfliktus intenzitásának csökkenését, de a béketárgyalások is hetekre vagy hónapokra elakadhatnak. A következő négy-hat hónapban nőhet annak az esélye, hogy a háború intenzitása látványosan csökkenjen – ez pedig kedvező hatással lehet a régiós és európai eszközárakra.

A visszaesést főként a németországi gyengébb teljesítmény okozta: csökkent a vezetékes internet-előfizetők száma, a mobilpiaci bővülés lassult, és lemorzsolódtak az alacsony díjú vállalati ügyfelek. Mindezek ellenére a Deutsche Telekom még így is jobban növekedett hazai riválisainál egy rendkívül versengő, négy nagy szolgáltató által uralt piacon. Emiatt is túlzónak tűnt a közel 4 százalékos esés, különösen, mivel a német szegmens már a csoport EBITDAaL-jének kevesebb mint egynegyedét adja.

A cég növekedésének motorja továbbra is az amerikai T-Mobile, amelyben a Deutsche Telekom több mint 52 százalékos részesedéssel bír. Az elsősorban mobiltelefon-szolgáltatóként működő T-Mobile-tól várható a következő években a legnagyobb profitbővülés az amerikai piacon, az organikus növekedés és a felvásárlások kombinációjának köszönhetően.

A Deutsche Telekom idei évre várt, 45 milliárd eurót meghaladó EBITDAaL-jének körülbelül kétharmadát az amerikai leányvállalat adja. Piaci kapitalizáció alapján azonban a DTE mintegy 149 milliárd eurós értékének 85 százalékát a T-Mobile-ban meglévő részesedése teszi ki. A jelentés óta a DTE és a TMUS értékeltsége közötti különbség tovább nőtt, ami arra utal, hogy a piac az európai üzletágat stabil teljesítménye ellenére is jelentős diszkonttal árazza.

A vállalat az idei évre 5 százalékos részvényenkénti profitnövekedést vár, középtávon pedig, 2027-re, akár évi 12 százalékos bővülés is elérhető lehet. A stabil növekedési kilátások és a visszaesett árazás miatt a befektetők ismét felfedezhetik maguknak a Magyar Telekom anyavállalatának részvényeit.

Hosszú és göröngyös út vezetett odáig, hogy a korábban meghatározó mobiltelefon-gyártó Nokia ismét növekedési pályára állhasson. A 2000-es évek elején még vezető pozícióban lévő vállalat az okostelefonok térnyerése után nem tudott lépést tartani a technológiai fejlődéssel, és még a Microsofttal közösen fejlesztett okostelefon sem volt elég ahhoz, hogy visszarántsa a céget a siker útjára.

MA VISZONT ÚJ HAJTÓERŐKÉNT A MESTERSÉGES INTELLIGENCIA SZOLGÁL AZ ADATKÖZPONTOK BŐVÜLÉSÉBEN.

A becslések szerint az adatközpontok iránti teljes kereslet mintegy 70 százalékát az AI-kapcsolt létesítmények fogják adni. Ennek köszönhetően egyre nagyobb az igény a fejlett hálózati berendezések iránt, amelyek képesek kiszolgálni a magas számítási kapacitást igénylő folyamatokat. A 650 Group előrejelzése alapján a teljes AI-hálózati piac értéke 2026-ra megduplázódik, amit elsősorban ezek a korszerű eszközök hajtanak majd.

A Nokia üzleti fókuszát a vezeték nélküli telekommunikációs eszközök fejlesztése felé helyezte. Már 2016-ban a bevételek mintegy 60 százaléka származott vezeték nélküli berendezésekből.

2025-ben a vállalat egy újabb jelentős lépést tett az amerikai Infinera felvásárlásával. Ez az akvizíció lehetővé tette a Nokia számára, hogy erős pozíciókat építsen ki az optikai hálózatok fejlesztése terén, és magasabb profitabilitású üzletágak felé mozdítsa el működését. Az elemzések szerint 2026-ra a hálózati infrastruktúráért felelős szegmens már a vállalat bevételeinek közel 40 százalékát adhatja, míg a korábbi vezető mobilhálózati üzletág aránya 38 százalékra csökkenhet.

Az adatközpontok szempontjából az optikai hálózati berendezések kulcsfontosságúak az egyes eszközök és létesítmények összekapcsolásában, valamint az adatáramlás biztosításában. A hálózati berendezések piacát három fő szegmensre oszthatjuk: a legnagyobb részt az Ethernet-alapú kapcsolók (switch-ek) adják. Ebben a szegmensben az Arista vezet, míg a Nokia jelenleg kihívó szereplőként van jelen, ám a piac egészében jelentős bővülés várható.

A routerek – melyek az adatcsomagok megfelelő irányításáért felelősek – piacán a Nokia már meghatározó pozíciót épített ki. Piaci részesedése a 2020-as 2 százalékról 2024 végére 15 százalékra nőtt, így a Cisco és a Juniper mögött a harmadik legnagyobb szereplővé vált.

Az adatközpontok összekapcsolása szintén kiemelt jelentőségű a hatékony adatáramlás szempontjából. Az optikai kábeleken túl az adatközpont-összeköttetési (DCI, datacenter interconnect) megoldások piaca 2024-ben már meghaladta a 3 milliárd dolláros éves bevételt. Ebben a szegmensben a Nokia az Infinera felvásárlásának köszönhetően markáns piaci szereplővé vált, 23 százalékos piacvezető részesedéssel maga mögött tudva olyan nagynevű versenytársakat, mint a Ciena vagy a Cisco.

Az 650 Group piaci adatai szerint a felvásárlást követően a Nokia az optikai hálózatok piacán kiemelkedő szereplővé vált, megelőzve a nagy amerikai eszközgyártókat is.

A Nokia hosszútávú növekedési kilátásai szempontjából az adatközpontok felé történő nyitás jelentős potenciált rejt magában. Az eddig viszonylag stabil, de alacsonyabb növekedést mutató telekommunikációs szegmensről az operáció egy dinamikusabb, magasabb növekedési ütemű piac felé tolódik el, ami jellemzően magasabb profitmarzsokat is eredményezhet a vállalat számára.

Az értékeltségi mutatók alapján ugyanakkor látható, hogy a Nokia részvényei az amerikai versenytársakhoz képest jelentős diszkonton forognak, ami arra utal, hogy a piac még várja a megerősítést a jövőbeli növekedési kilátások terén. Amennyiben a cég sikeresen át tudja pozícionálni magát ebbe a prosperáló szegmensbe, a befektetők jelentős felértékelődést tapasztalhatnak.